top of page

Triptichon

1. Kitűzött szó


Lekvárbajszos korom óta játszadozom

haldokolva élő magyar szóval kobzon,

lélekjáró tárogatóm hangja zordon.


Minden rútat, szörnyűt lejátszottam szépen,

Maros, Béga, Szamos, Tisza ölelésben

táncolunk láncban, körben, párban, szíjvégen.


Csuklónkon a bilincs ha könnyű, ha nehéz,

nem fog rajtunk átkozódás, műrettegés,

kihordott életünk dacból kerek egész.


2. Homály


Milyen világ ronthat ránk virradóra,

vagy éppen déli napra, égetőre,

ha semmit se mutat a csillagóra?


Milyen új igazságnak lehetsz őre,

amely majd meghozza az élhető jót,

és boldogságot ígérni sem dőre?


Körbenézve, sehol nincsen szögesdrót,

tükörben rettegésed jön kapóra,

képtisztulásra fölsejlik behemót.


3. Nagyhétfő


Párizs megvakult, nem láthat az égre,

vigyorgó latrok nem érzik, nem tudják,

Miasszonyunk lángja ítélet fénye.


Fennen vinnyognak közönyös nagykutyák,

bűnbánat sehol, csak pénzek csengenek,

kivirul a felajánlott hazugság.


Minden eljövő romos kőrengeteg,

érdek, lelketlenséggel körülvéve,

hová is férne önzetlen szeretet?


4. Vesztőhelyünk, Európa


Világurak, többé ránk ne számítsanak,

Sorba nem állunk se lisztért, se álomért,

Maradunk éhes, álomtalan magunknak.


Már csak várjuk, rossz vendégek érkezését

Még egy végső, perdöntő látásra, vissza,

Hogy bárány nyakunkon csorbuljon ki a kés.


Pontlátványunk a világra kinagyítva,

Homlokunkra rávasalt szűkös gondolat,

Majd borunkat, testünket föld mind beissza.


5. Menjünk a moziból ki!


A vetítés elmúlt, újabb ráncokat

szántva reménytől elbágyadt arcunkra,

búcsúnk jobbról-balról fölpofozottan


várja, hogy a Szentlélek kiáradna,

vagy a Kalmár adna országért lovat…

Merre vagy Csíksomlyó, Máriaradna,


hová vigyünk égről napot és holdat,

hogy belőlünk valami megmaradna,

örök, kibonthatatlan lélekfonat…


6. Magyaró


Érett magban a jövendő

aszott, ha már múltat feled,

ártó nem lehet segítő,


gyermekként mesében lebeg

a lelkem, nevető bolond,

ragadó mézgás a kedvem,


könnyem is megmagyarázom,

míg fújja a kőbűvölő,

kételyem agyamba zárom.


7. Nyár


A forróság táncoló párái

vígan gyötörnek, légszomjba zártan,

már aléltan próbálom meglátni,


júniusi kalászhullámzásban

magba kucorodik a jövendő,

rögvest megmutatnám, amit vártam,


de mindig tavalyi kerül elő,

az a pálinka segít kapálni,

gyümölcsből szabadult lelkierő.


8. Nem várt siker

Újabban vers-tolvajok tetszelegnek

a nagymenők pók-világhálójában, -

hát mégiscsak van értéke a versnek?!


Szerző, ábrándozz tovább rezignáltan,

az emlékezet némi szerencsével

egy bárányfelhő szélén helyreráz majd…


Ha rosszkedvével jégesővé érlel,

ismeretlen arcod el nem rejtheted,

szép neved lehet még rontás-levétel.


9. Dixi


A végső úton megszépül a félt halál,

arcodon a rettenet mosollyá simul,

ölel, átmelegít, ha fagyban vacognál,


elbánhatnak veled napjaid komiszul,

rémálom is elmúlik leírva reggel,

kábult fejed, meg furdalt lelked kitisztul,


ha lázas vagy, simogató enyhet rendel,

erőt ad, amikor éppen megszakadnál,

minden verssor kézfogás az Úristennel.


10. Dérelőtt


Kisősz, Nagyősz, Őszény,

Bánságban az ősz nem

idegen szökevény.


Szétterül jöttében,

párásan andalít,

otthon van egészen.


Gazda betakarít,

silóban a termény,

álmodik tavaszig.


11. Deák csúfoló


Behabzsol ezerfejű

sárkány, az idő,

létezésed egyszerű,


akaratlan hajcihő

és álorcás bál,

maholnap csendre intő,


mikor rájössz, hogy immár

csak egy fejtetű,

mi odafönn birizgál.


12. Horog


Nyúlnak az arcok,

nem is emberalakok,

csak kapaszkodok,


vakon álmodok,

amíg észt oszt sok mocsok,

fájdalmam konok,


romlanak korok,

durva önzés andalog,

csöndben maradok.


13. Anyanyelvre magyar!


Mondanám, édes, ha szeretném az édest,

elsírnám, anya, ha élhetnél még anya,

gondolnám, lélek, ha csak véled remélek…


Ringatásodra a néma megszólalna,

lejtésedre a fájdalom megenyhülne,

zengésedre a jéghegy megolvadna…


A bolond világ, nélküled űrré hűlne,

szerencsére haranghangod táltosének,

mindig őriz, ha nem élve, hát révülve…


14. Hátrálnak szavaink


Hátrálnak szavaink

a képtelenség rémétől,

a befolyásolás elől...


Akarják valakik

zord életünk mérhetetlen

bilincselő értékeit...


Lelkünk, ha felszisszen,

meddő rájuk morgolódnunk,

karmolunk, csípünk, harapunk...


15. Dániel X.14. fényében


A szem, bár fáradt,

le nem hunyható

látó szolgálat,


még számos napra

éberen tartó

álomba varrva,


népedre mi jön,

elmébe ható

utolsó időn…


16. Dúdoló


Egy régi legény magában énekelget,

apa hozott egy kicsi fehér egeret,

piactéren vette, senkinek nem kellett…


Kiégett költőcskék temetik a verset,

hogy nem találnak sehol fehér egeret,

apa hazahozogatta, bizony mindet…


A maradék aszott elme-üledéket

mind megették a falánk fehér egerek,

egy régi legény magában énekelget…


17. Január


Kinn ágról szakadt fagyos madár,

a jégvirágos ablakon át,

kertünkben etetőre talál,


napraforgó magért visszajár,

cinege, tengelice szárnyát

cirógatja deres napsugár…


Benn tehetetlen ember csak vár,

kamrában dermedő kocsonyák

a türelmet apróra szabják…


18. A már nem titkos férgekhez


Szakadozó szavainkat

fércelgetjük izzó vággyal,

sóváran remélve vígat,


sok selymes sikongatással

szalagozott szerelmeket,

nyelvünkhöz ragaszkodással


szorongásunk mind lepereg,

megtudván, csak pénzre olvad,

kőből faragott lelketek…


19. Várván a vártán


Csillagpor pereg ujjaim között,

ócska homokóra vagyok régen,

bucskázni kéne, ám testem törött,


néha az időt elkapni vélem

egyenesen, míg vígan elível,

gúnyosan intve a balfenéken,


töltődök világháló-álhírrel,

rágcsálva spárgát, álmodva pörcöt,

nem értve, mit a Fennvaló mível…


20. Sajgó seb


A megfakult barátság fáj,

mint elvesztett végtag helye,

egykori, avult kiáltvány…


Szabad szava van mindenre,

fehér, rémisztő képződmény

vállalt lényegünk bélyege…


Ma még nyomokban keresztény,

hívő hallgatás a márvány,

igazunk időtlen terén…


21. Február


A feszítő amarilliszek

ablakon át a kertre lesnek,

de ott csak vigyorog a hideg,


kezemben metszőolló csetteg,

lám, megszoknak a tengelicek,

cinkék csőrükben visznek szemet,


a nap kétágú létrán billeg,

földre lejt az ág, a lenyesett,

kisimul minden ránc és ideg.


22. Két kérdés egy válasz


- Manapság még mit remélhetsz

bálványerdőben, hisz

biztosan eltévedsz?


- Tervezz, ha mersz, kútmélybe visz,

ott örvénylik a tér:

elhívás, vagy biznisz?


- Isten a lelkéből ad részt

minden születéshez,

s várja, míg visszatér…


23. Kelekótya hangulat


Magunkból rosszat

ki ne eresszünk,

ez parancsolat…


Nem tudja eszünk,

bal agyféltekénk

a jobbra lecsüng…


Minden sötétkék

fészbuk lakónak

a jó, reménység…


24. Március


Ma vágtató szellő kavar,

sodorja, forgatja körbe

a tavalyi platán-avart,


nagykapunak nekidőlne,

ha új játék, önmagától

huncut szemébe nem jönne,


puha őszi forgatásból

előtör a búzatarack,

ős hologram megszokásból.


25. Mindenre


Pilinkézz porló hó,

pálinkázz hóhányó,

pincébe jutni jó!


Ászokon sok hordó,

vége már homályló.

Pohárban oportó,


kékfrankos dáridó,

bikavér csábító,

mikor lesz sorsrontó?


26. Április


Őszibarack rügyek,

hidegrázott ügyek

barnultan megülnek.


Orromon szemüveg,

lábamnál nyúlüreg,

bosszantó vetület.


A kertészlelkünket

védi borosüveg,

s gyümölcsfa testület.


27. Ősi jövő


Minden odavágott szava szablya,

lelkemet e világból kiszabja,

érzelmemet marja, aki kapja,


elringat, aztán zuhanni hagyja,

hadd legyek újra erdőnek vadja,

levélrezgésnek halkuló hangja,


ismeretlen károgásnak varja,

kettős maszkját nem arcomnak varrja,

hálója sejtésem eltakarja.


28. Kerengő


A porta hetek óta zárva,

vetemények vigasztalása,

trillázó rigónóta járja.


Szomszédok bejáró macskája

is látja, hogy a gazda árva,

asszonnyal, anyóssal megáldva.


Izgalomnak zajos kovásza,

szél leánder-borogatása,

ennyi elegendő lesz mára…


29. Május


Elunva bolond szeleket,

lila akác nő eleget,

teraszra rigó fészkelget.


Nyújtózik várva várt retek,

kacsint újhagyma sereglet,

boldog hónapban született.


Csak feledni a keresztet,

kiáradni kész lelkedet

viduló ésszel nem lehet.


30. Telehold


Fényes fáradtság, ha ágyba dönt,

végtelen forgolódás gyötör,

üstöt borítasz, álombödönt.


Trillázhat csalogány vagy rigó,

a kertben szuszoghat sündisznó,

kuvik rikolt, ez nem altató.


Lefekvésed kétszer meggondold,

havonta egyszer lehetsz bolond,

fejeden tapod a telehold.


31. Faliújság


Bánat, boldogság csak megosztva bírható,

Hamvas gondolat és bőr mindenre, ha jó,

Már tegnaptól is világhálón eladó.


A lélegzetvételed beárazandó,

Nem számít, hogyha fertőzés-hordozgató,

Lehet kacagtató, netán lehangoló.


Tejúton egyre úszik a lélekhajó,

Vajon akad-e még arra kívánkozó,

egyetlen önzetlen, őszinte utazó?


32. Fáj az ebnek


Fáj az ebnek az elmaradt

vakarás, jutalomfalat,

a szeme panaszáradat.


Fáj az embernek a bezárt

kapun surranó kilátás,

gondolata ténfergő vád.


Fáj az istennek az ember,

ki jóhiszemű lenni nem mer,

görcse, bűne, mint a tenger.


33. Június


Jeges felhő koronának,

Napistenség dologra fel,

Hűvös vírusszelek járnak.


Cseresznye és földieper,

Rajtuk rigókkal osztozunk,

Fütyörészhet is, aki mer.


Lakhelyünk már rezervátum,

Lator jön csak gondozónak,

Intézőnek meg a fátum.


34. Kékes


A Mátra felhőszoknyája

Kacéran libben a síkra,

Elfordul az autópálya,


Csíkját köddel beborítja,

Bukószél kéri föl táncra,

Ifjúságát visszasírja,


Nemsokára megállása

Hivatkozik fáradtságra,

Néz a nap sugaraira.


35. Július


Dézsából löttyent jégeső

A könyvtáramból csalt elő,

Feszült szivárvány, rettentő…


Forró pára ült a kertre,

Néztem ki a viharvertre,

Maradt-e gyümölcs ez őszre…


Settenkedő hírek hoztak

Felfoghatatlan igazat,

S ez megpillantott pillanat…


36. Buli


Rigók a gyepen járják,

Füstifecskék a fák fölött,

Utca akarja: „legyen tánc!”


A kertembe költözött

Ritmus kaporágon billeg,

Kapám kisszekundba törött.


Szúnyogsereg didereg,

Siratja a nyári párát,

Szakad a túlhúzott ideg.


37. Augusztus


A hőségre támaszkodom,

Szednivaló paradicsom

Várja kosaram és markom.


Forró fazékban kavarom,

Fakanálban a hatalom,

Sűrű lében a tartalom.


Az öreg parasztgusztuson

A várt szebb jövő ne múljon,

Befőzöm augusztusom.


38. A hátunk közepe


Csak mondom tévelygő Laczkfi,

Hagyományt, szentelt ereklyét

Rímbe szedve meggyalázni,


Önpusztító teljesítmény.

Tudjuk mi, tahó parasztok,

A gázsi vastag júdáspénz,


S még tán azt is elmondhatnók,

Könnyű azt megtapasztalni,

Jószág nem legel maszlagot.


39. Szeptember


Földre dobbant a második lovas,

A szélvész is fél, nem elég a maszk,

Összezavarodna a nagy ravasz.


Potyog a gyümölcs, bár hulló bibasz,

Az üres hordóra nincsen vigasz,

Az apró betűs rész a tilalmas.


Régen elfogyott már minden malaszt,

Amerre szó jár, az is csak panasz,

Majd jóra fordul, ha Jézus szavaz.


40. Költő vagy fecske


Hajnali ég riadóztat,

A fecskék fölficseregték

A még fészken szunnyadókat.


Szeptember első hétvégén

Már mindenik erős röptű,

Útra készen, várva jelzést.


Magyar költő sok, mint a nyű,

Vajh indulna első szóra,

Vagy csak szájjal verni könnyű…


41. Lárma


Halkuló szavam ma keveseknek szól,

Időmérték, a dobbanó hangsúly tetején,

A téboly égető egén ördög araszol.


A híradások aláássák a nép

Hitét, a zűrzavar kuszálja szét belül

A hagyomány nyugalomtengerét.


A hergelő mód mindenre lendül,

Mi ősi és helybéli rend, üres gúnytól

Zajos a valós, a látszólagos, az űr.


42. Lendkerék


Közmunkás rángat gereblyét,

Rászakad a fekete ég,

Avar csendben, tiltva elég.


A műrévült kampányfénykép

Festett bálvány, ha nem egyéb,

Alatta jár a nehézség.


Mihez fog a szeptembervég,

Lehunyja sajogó szemét,

Elapadt már a könnye rég.


43. Vágy


Odamondogatók népe lettünk mára,

Rosszallásom lökne hallgatásba,

Természet béklyója kötne gúzsba,


Bükkfa homlokcsontom mögé látva

Megéget a Fenti forrósága,

Egy gondolatért hátranyúlva,


Hátha minden rútat szépnek látva,

Egy tőmondat ívét megformázza,

S némi megnyugvás is előbújna…


44. Október


Zörgő, száraz lapi készül zsákba,

Ha megunjuk, kimegyünk őzlábra,

Míg a felhő nem görbül sírásra,


Aztán ha köddé dagadt a pára,

Jó könyvvel behúzódni szobába,

Gyógyír minden búra, traumára,


Vágyunk beleragadhat a sárba,

Álmunk, képzeletünk majd kirántja,

Az eljövendő rügyfakadásra…


45. Gender jövő


Alkotónak semmi dolga,

Ha a rossz csak emlék volna,

Adomába csomagolva.


Menegetne, de nincs tova,

Idő a helyet eljátszotta,

Settenkedve, sompolyogva.


Tangájában hangyahorda,

Sikolyba szorult a torka,

Űr a szivárványos holta…


46. November


Halálhírek futnak végig

Minden közösségi hálón,

Tudatunk porrá égetik…


Táltosok, lélekápolók

Is dőlnek a kasza alatt,

Közöny nem szipog bűnbánón…


Most lesz életünk pillanat,

Ahogy emlékek ellepik,

S a fájó, száraz űr marad…


47. Megtisztulás


Mikor a szemhéj végleg a szemre roskad,

Immár nem számít, hogy sírnak-e utánad,

Hátrahagyod életfogytig játékodat,


Rossz állását kényelmes vaskalapodnak.

Öregedő emlékek sem kopogtatnak,

Magaddal viheted védő magányodat,


Megfárad látásod, vagy csak az ablak vak,

Végtelen éj keverget fekete havat,

A világodból csak a belső fény marad.


48. Balsejtelem


Nemsokára veszteség lehetek én is,

Mint a szilvafáról földre billegő lapi,

Fűbe fagyott lilatönkű pereszkéim…


Sárba taposott haszontalan valami,

pánik, megnyugvás, közöny kusza mezsgyéin,

próbál a megsebzett lélek fennmaradni…


Nem az önjáró idő fog megfojtani,

De a média, az özönlő extrémhír,

Ránk szabadított politikum-cunami…


49. December


Már roppan a jég a fűszálakon,

A kert deres halmazában lakom,

Üres madárfészek a bánatom.


Hóra várakozó barázdákon

Bolyong néhány tanácstalan vakond,

Kósza léptem ösvényt ne taposson.


Jupiter, Szaturnusz az égbolton,

Ha majd megjelenik oly csillogón,

Megváltást elhinni jó alkalom.


50. Ti ti tá


Aladár kapuján faragott a madár,

Lesi, hogy húz a kislilik karaván,

Szeme már tova lát, csak a szív kalapál…


Emlékből tudhatná, ott van Zalavár,

Érzi, hamarost elindul szamarán,

Délibáb tünemény, valahol ara vár…


Gondolat kavarog, talán szakadár,

Feszes lajbiból sose lesz kacagány,

Betlehemi csillag alatt a határ…


51. 2020


Valami gyötör, valami fáj,

Nem várt, ismeretlen hiány,

Ahogy a sóhaj muzsikál.


Sehol ölelés, kézfogás,

Koronavírus rekvirál,

Átnevelő téboly ordibál.


Ki tudja, merre jár a király,

Angyalok kara retirál,

Hogy testben lelket nem talál.


52. Másnap


Rosszkedvünk járványként iramló,

Beborulunk, majd kitisztulunk,

Jókedvünk bucskázó hintaló!


Miénk minden berek és ung,

Szúró szédülés környékez,

Miért nincs e szánban kuplung?


Sebesen forgunk az örvényhez,

Bár hányaveti vers nem írható,

Csak rulez lesz itt ma még ez.


53. Fiat pecunia


Rettegésünk eleven mém,

Közöttünk kígyózó járvány

A démonkrácia közepén.


Már hatezer éves ármány,

Az eladott idő kényszer,

Hízik kamatos kamat hátán.


A pénz múló bizalmi jel,

Egyre fogyatkozó remény,

Immár jöjjön a helikopter!


54. Téli zsáner


Pálinkás fagyban új a nap,

Gyümölcsösbe kicsalogat,

Vígan csipkedi arcomat.


Hó ropog a csizmám alatt,

Metszem a vízhajtásokat,

Látom, a rügy hogy sarjad majd.


A fákon fogy a vadgalamb,

Mikor rebben az apróhad,

Egy karvaly mosolya marad.


55.Öregek tánca


Hiba szó nélkül soha nem marad,

Füttyélesen rakódik hangra hang,

Múló pillanat szétfoszló harag.


Meddig tarthat bölcsesség hallgató,

Hogyha az ember fia halandó,

Idegszálon ugrató ősz apó.


Szemrehányó csendben azért rémlik,

A szerelem életen át végig

Hétputtonyos szeretetté érik.


56. Sorszám


Szememben ég belső látás,

A világon nincsen oly ok,

Körülmény, kínzó ráhatás,


Jöhet menykő, földindulás,

Testet-lelket gyógyító gong,

Romboló társadalmi láz,


E szám alá nem férhet más

Csoda, felemelő dolog,

Csakis a magyar szabadság.


57. Történelem


Kőről, írásról, és csontról

Mantráznak megvető hangok,

Magyarok a hulladékok…


Hízott tudós professzorok

parányiságunkat szokott

módon jó pénzért sulykolók…


Ó mennyi hiszékeny bolond,

Az igazság csak kacsintott:

Hát persze, semmi nem úgy volt…


58. Lovagsors


Vértünk lépésről lépésre lehámlóban,

Megfoghatatlan ragadozók jönnek felénk,

Fogsorukat villogtatva kitartóan.


Errefelé bódorog a kósza remény,

Talán segíthet még e szegény hazának,

Futva a józan ész ingatag peremén.


Megállni nem szabad, bár mindenki fáradt,

Majd csak ha lefekszünk szépen sorban holtan,

S közben szökevény, zsákmány-lelkünk kiárad.


59. Mese rendelésre


Nem ugrunk már medencébe

Se bicskát, sem őzikét,

Így lesz hiányból bölcsesség,


A pelyhes szájú legényke

Valami régmúlt ősiség.

- Táti, mondjál még egy mesét!


- Ússz föl a Holtág vizébe,

Hol tavirózsa van elég,

És fürdőzik a sok tündér…


60. Tudnék


Tudnék vérig hatékony vitázó lenni,

De a szellem könnyed diadala semmi,

Amikor a legyőzött kérdezi: ez mi?


Tudnék feszt figyelemfényben sütkérezni,

De a pengeélen didergés épp ennyi,

Ám a kötelező illetőség: pesti.


Tudnék röhögve, bárkivel kekeckedni,

De az összeakaszkodásom egyedi,

Angyalföldön csapásolgató: kiskeddi.


61. Oltásra várva


Laptoppal lábamon ücsörgök,

Minden kapu rozsdásra zárva,

Halált táncol falon az ördög.


Ugranék orvos hívására,

Mocorog fecskendőnyi remény,

Szívnek torkomban dobogása.


Csendesül minden teremtett lény,

Jövöget gyötrelem csütörtök,

Odakint égi természet él.

Odakint égi természet él.


62. Tamásolás


Álhírek mocskát törölgetjük, pupillánk

Ámulatunkban mélyponttá zsugorodván,

A nagy vetítőn csupa üveggyöngy gyémánt.


Ahogy elhisszük a rosszat, s a rosszabbat,

Szánkban lassan megkeserednek a szavak,

Álomnak az igazságkeresés marad.


Rejtőzködnek a tükröt homályosítók,

Vödörrel csepegtetik ránk a mondandót,

Hogy mind megtudjuk, mától minden másképp volt…


63. Visszavonuló


Újra meg újra védekezhetünk

A végső harcot hirdetők ellen,

Győzelmünk akárhány csonka etűd,


Ébredve szocio-sebészeten,

A kép végül lassacskán kitisztul,

Testünk-lelkünk kivágandó elem,


Reménységünk a purgatórium,

Lám nekünk már az ördög hegedül,

Végső lakóhelyünk panoptikum…


64. Tavasz


Jambusos évszak sejtelmesen közelít,

Nyíló virágok közt ki ragyog, ki elfagy,

Hagymások körében tulipán az elit.


A délelőtti havazás búcsúkarnagy,

Karja fárad, a pálcája porló pehely,

Csípős időben zsibbadón lomha az agy.


Derét lerázza, s napba öltözik e hely,

Fészekhagyó rigófiak már csipkedik

A vidáman kacsintó harmatcseppeket.


65. Széltáncban


Jó kifáradni a kertben,

Humuszt életre szaggatni

Kapával vagy gereblyével…


Moha nyomná el a gyepet,

Kiszórható a vasgálic,

A gazda most kutat ébreszt…


Ringat áprilisi ének,

Már jelzi sok tő muskátli,

Odabent emberek élnek…


66. Végidő


Pislogásom világablak,

Csalogatnak arkangyalok,

Egyre jönnek sötét lovak,


Nyergelek, és elnyargalok,

Ha versemmel mocskos kezek

Játszadoznak hol a pirost,


Utcakövet beszennyeznek,

Patkolt paták megtipornak,

Zivatarok letörölnek.


67. Útjelző


Test börtönébe zárt csoda

Elrabolhatatlan kincsed,

Viszed hol ide, hol oda.


Meglátni egykor volt nincset,

Réges-rég kihunyt csillagot,

Az kivételezett helyzet,


És ha magadat kihajtod,

Fordulj a lelkek útjára,

Csabánk is arra vágtatott…


68. Szökevény


A Föld még egyet sem fordult, De már újra elvesztődtem, Becsukva valami kaput,


Óvoda, vagy mi, mögöttem, Az utca varázslatában Lépegettem elmerülten,


Játszottam homokrakásban, S anyám várt reám, megnémult Ideg-összeroppanásban…


69. Tiltott gyümölcs


Minek kellene rejtőznie,

Nem jelezhet a lélekradar,

Csendben készülve a semmire,


Tért ölelő kétség betakar,

Az idő megszűnik, de meddig

Lubickolhat öntelt zűrzavar,


Matatva az ember génjeit,

Várva pompás eredményt, íme:

Az embert hiába keresik.


70. Globális


E világ elviselésére

Fölös számú agysejtjeimet

Fojtanám jó házi szeszekbe,


Kétely helyett töltenék hitet,

Míg gőgösen arcomba tapos,

A szép új világ jövet-menet,


A közbeszéd hamis és lapos,

Jöjjön hát pünkösdi időre

Égbe röpítő lélekkapocs.


71. Hintaágyban


Fordulunk nyári áprilisba,

A szokatlan rendre megkínoz,

Kertecskénk forró sivataga


Hozzászokott a locsoláshoz,

Oázis egy sor borsóféle,

Bicskám új karalábét hámoz,


Vénségünknek zsenge íz kéne,

Szerelmünk örök ifjúsága,

Mást nem kérek, csak vegyél észre…


72. Tarisznyálás


Nem tudom lesz-e mentség arra,

Hogy ma még itt kell éldegélnem,

Amikor csendesen ballagva


Nem kérdezem jönnél-e velem,

Nyakamba szakadt megszokásból

Fizetnivalóm megfizetem,


Nem bánom, ha szólsz a halálról,

Az a magány utolsó útja

Lesz majd kifelé e világból.


73. Kocsmatörténelem


Bakaemlékek megkötöznek,

Mikor férfiúk összejönnek,

Érzem közelségét a földnek,


Míg rézgombjaim szárba szöknek,

Új értelmét lelem a zöldnek,

Fűszálon hintáznak gyepszörnyek,


Arcot maszatolnak a könnyek,

Adnak értelmet az évkörnek,

S felvilágosultan megölnek…


74. Csönd


Az izzó hazaszeretet

Kiplakátolása szégyen,

Jó magyar ilyet nem tehet,


Férfi csak állja keményen,

Ha a könny torkot kaparász,

A melldöngetés nem érdem,


Inkább a konok hallgatás

Hazafias cselekedet,

Jövőt nyitó ikonosztáz…


75. Kánikula


Hajnali hallali ébresztget,

Fecske-ficsergéses kikelet,

Rigó-rikkantás megnevettet,


Hőség-hömpölygés megsütöget,

Kenem vásárra vitt bőrömet,

Míg tart a naptejes lendület,


Forró és szűkös a lélegzet,

Előbb fülledt, most ájult a kert,

A test múló lélek-viselet.


76. Ingó-bingó


Felszegen elszegődtem,

Alszegen kifizetnek,

Középen megbecsülnek.


Míg a pszihém szűkítem,

Közeleg a rettenet,

S a genderbaj kerülget.


Felszegen legyengültem,

Alszegen megszerettek,

Középen örök ünnep.


77. Demitencia


Elmebaj, mint eszmerendszer,

Kelekótya régi móka,

Színes új bőrben, ma Gender.


Holló, varjú, csip-csip csóka,

Hová visz a hullámvasút,

Másnaposan virradóra?


Nyomi álom, betömött kút,

A valóság mindig megver,

Akár gyönyörű, akár rút.


78. Rigó eset


Rigó csipked, és nem szöszmötöl,

Meglát, rám rikkant nehesztelőn,

Szem hull le a földre csőréből.


Rigó röppen el a szőlőről,

A fürtök éppen csak kékülők,

Mondanám, hogy még nem ehetők.


Rigó fordul, kezdi elölről,

Gazdalelkem fennen dörömböl,

Versenyt kóstolok gyümölcsömből…


79. Kapaszkodó


Egyre vastagabb a buborék,

Kérdezgetem mástól, s magamtól,

Vajon egyáltalán élek még?


Hallgasd, az Úr mindig válaszol,

Álommal, újabb ébredéssel,

Körbeordíthatja száz lator,


Ha látod, ahogy a nap felkel,

Az a léleknek éppen elég

ige fölpattanni még egyszer.


80. Szikes


Ím ébren egyedül nem lehetek,

A háló fogja lélegzetemet,

Valahonnan vezérelt környezet.


Ím ezek lépten-nyomon rám törnek,

Hírnek álcázott képtelenségek,

Jognak hazudott tudatsöprések.


Ím összeesküvés-elméletem:

Szavaim tettestársak az ellen,

Mit nekünk mások akarnak, s mi nem…


81. Búcsú


Minden remény angyalszárnyra kapott,

Kutatva élhetőt, szerethetőt,

Levegőégre festve jobb napot,


Bámulnak újonnan jelentkezők,

Merre visz a megnyugvás ösvénye,

Ha a világ fölfalazott erőd,


A jó sosem kerülhet közkézre,

Záródnak a szárnyasoltár-ajtók,

Míg zuhanunk az örök örvénybe.



Kommentare


bottom of page